Sziasztok! :)
Íme a folytatás.
Az utolsó előtti fejezet.
Nem lett valami jó. :/
De az utolsót ígérem rendesen meg fogom írni, hogy méltó befejezése legyen a történetnek.
Nem lett valami jó. :/
De az utolsót ígérem rendesen meg fogom írni, hogy méltó befejezése legyen a történetnek.
Jó olvasást!
Pusz: Anna Love ♥
Álmosan felnéztem. Wanda mosolyogva állt mellettem, miközben én még félig a billentyűzeten aludtam. Mikor felemeltem fejemet, éreztem a gombok nyomát az arcomon.
- Van egy kis izé… - nevetett a lány.
El tudom képzelni, milyen nevetséges látványt nyújthatok. 38 órán keresztül azt a hülye számot írtam, vágtam, szerkesztettem. De elkészültem vele. Természetesen elmondtam Wandának, hogy valami nagyszerű ötletem támadt egy számhoz, szóval azon fogok dolgozni. Ő ezt el is fogadta, nem kezdett kérdezősködni, szóval megúsztam. Csak nagyon utálok hazudni neki, hiszen nem ez az első alkalom, és emiatt olyan lelkiismeret furdalás gyötör, többek közt ezért nem alszom éjjelente.
- Gyere, segítek felébredni. - mondta, majd felhúzott a székből. Konkrétan azt sem tudom, hogyan álltam meg a lábamon. Ha nincs itt barátnőm, elképzelhető, hogy a padlón kötök ki. A konyhába érve felültem a bárszékre, és lefejeltem az asztalt.
- Ennyire nem lehetsz fáradt. - hallottam Wanda hangját. Oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam őt. Halványan elmosolyodtam.
- Van kedved ma állatkertbe jönni? - érdeklődtem.
- Csak ha nem raksz rákot a ruhámba… - vigyorgott. Vicces.
- Ígérem! - feleltem. - Szeretnéd meghallgatni a számot? – kérdeztem némi hatásszünet után.
Még ki se mondtam az utolsó szót, már nyújtotta felém a lemezt. A kis kíváncsi! Feltápászkodtam, majd átmentünk a nappaliba, ahol szinte a CD lejátszó elé rogytam, Wanda pedig a kanapén ülve várta a dalt. Elindítottam a számot. Mivel ez csak az alap, nekem kellett ráénekelnem.
- I was walking down the street I saw you, moving like a model. - eléggé fáradt vagyok, kicsit hamisra is sikeredett, mert arra koncentráltam, hogy a szöveget jól mondjam. - Got the attitude, the baddest I know, and the feeling that I have is brand new, had me losing my cool, should have talked to you, but I was too slow. De belejöttem, a refrénhez közeledve már csettintgettem is ritmusra. - How could I be dumb and let you pass by, without me giving you my number, could be the one and only, yeah you're stuck inside my head. And all my boys telling me to quit that, i don't care, I can't forget you girl... - ezt az utolsó mondatot Wandának szántam. Miss Ismeretlennek kellett volna írnom a számot. De nem kell tudnia, hogy egy része barátnőmnek szól.
- Hey Miss Unknown, pretty face, where you from, something I gotta say. Miss Unknown, where'd you go, wanna know. Hey tell me what's your name... Kicsit már késő volt, mikor írtam, szóval kb. 30 másodpercig csak "Eh"-zek. Viszont jól beleillik a dalba.
- I gotta go back, i gotta go back and talk to you, to you, you... I gotta go back, i gotta go back and talk to you. - itt halkabbra vettem a lejátszót.
- Ez olyan gyönyörű volt! - mondta meghatódva Wanda., mire elmosolyodtam. Újra felvettem a hangot, és odaültem mellé.
- Every time I see a girl with brown eyes, I am so reminded, of the day when I let you get away, now I'm done playing Mr Bad Guy, I don't wanna hide it, and I really wish to see you again...
Mint egy romantikus filmben: Wanda beszállt az éneklésbe. Kérdés számomra, hogy honnan kaparintotta meg a dalszöveget, de olyan jó volt újra énekelni, főleg vele. Az Imagine óta nem énekeltünk együtt...
- Hey Miss Unknown, where do you stay, where did you go, baby? Hey Miss Unknown, i wish that i could call your phone, maybe.
- Túl tehetséges vagy ahhoz, hogy abbahagyd az éneklést, Eric! - borult a vállamra. Megsimítottam vállát, miközben visszagondoltam. Olyan dolgok villantak be, mint az Időutazás koncert, az Amerikában töltött egy hét, az Eurovízió. Rengeteg szép emlék, aminek hátat fordítottam. De szó sem lehet a visszatérésről, most semmiképp! Meg kell mentenünk Mollyt, és rá kell jönnünk, ki Miss Ismeretlen.
- Wanda. - emeltem fel barátnőm fejét, akinek összeszöktek szemében a könnyek. - Felejtsük el! Több mint egy éve volt!
- Eric, nem tudom elfelejteni! - rázta a fejét. - Hiába bizonygatod, hogy nem miattam volt, hanem kettőnk miatt, nekem nehéz beletörődnöm ebbe, mert én is része vagyok ennek. Mielőtt idejöttem, élted a boldog popsztár életedet Mollyval, semmi gondod, bajod nem volt! Megjelentem én, és tessék! Majdnem meghaltál miattam, kockáztattad az életedet miattam, totálisan felforgattam mindent!
Vettem egy mély levegőt, kicsit elöntött a düh. Ráadásul még reggel van nekem...
- Wanda Love, idefigyelj! - fordultam komolyan barátnőm felé. - Nem miattad volt semmi! Ezt vésd az eszedbe, mert ha még egyszer felhozod a témát, esküszöm, soha többet nem állok veled szóba! - mondtam idegesen. A lány nyelt egy nagyot. Rengetegszer hallotta, mikor ilyen hangon beszélek valakivel, de soha nem szóltam még így hozzá. Bántó, nem bántó, én ezt nem tudom már elviselni! Nekem esik rosszul, ha magát hibáztatja.
- Ne haragudj... - suttogtam. - Nem bírom, amikor erről beszélünk, érted? Csak felejtsük el, rendben?
Bólintott egy aprót. Láttam, hogy a sírás fojtogatja torkát. Átöleltem, aztán kitört belőle. Szeretem őt, teljes szívemből, csak néha túl sok nekem. Nem szeretnék ezen gondolkodni, mert megint magamat hibáztatnám, az pedig még ennél is jobb lenne. Majd sírunk egymás vállán...
Legalább az egyikünk maradjon higgadt. Mondjuk, én sem vagyok az, de elég nekem, ha egy dolog miatt idegeskedek. Csak azt szeretném tudni, miért történik mindez velünk?
- Eric, nem megyek veled... - szólalt meg Wanda, mire felemeltem fejét. Arca sápadt volt, szemei vörösek a sírástól. - Nem érzem jól magam.
- Mi fáj? - fogtam meg a homlokát, hátha lázas.
- A hasam, de ha el kell menned, nyugodtan, túlélem! - felelte.
- Biztos? Ne hívjak orvost? - vettem fel az ölembe.
- Dehogy, csak szeretnék aludni egyet. - mondta, miközben felvittem az emeletre. Elég rosszul festett, kötelességemnek érzem, hogy mellette maradjak, most viszont nem lehet. Muszáj elmennem a találkozóra, különben ki tudja, mi történik!
- Biztos vagy benne? - kérdeztem, majd lefektettem az ágyra. Csipogni kezdett az órám, idő van.
- Eric, menj! - lökött el a lány magától. Sóhajtottam egyet. Még visszamentem, és hosszasan megcsókoltam. Nem hagyhatom így itt. Fáj a szívem, de muszáj...
- Sietek haza. - ígértem meg, aztán rohantam is, mert Sam már a ház előtt dudált...
- Normális vagy? Elkésünk! - szidott le Sam, amint beültem a kocsiba.
- Neked is jó reggelt! - feleltem, miközben az övemmel vacakoltam, végül elindultunk. - Basszus, a lemez! - kaptam a zsebemhez.
Fék, tolatunk vissza. Milyen jó, hogy az utcasarkon jutott eszembe. Rohantam a nappaliba, kivettem a CD-t, rohantam vissza. Nagyon késésben vagyunk miattam. Remek. Útközben átbeszéltük a tervet: amíg Sammel megkeressük a lányt, Danny belopódzik a kamera szobába, onnét figyel mindenre, hiszen az egész állatkert be van kamerázva. Odaadom a lemezt, remélhetőleg már nincs több hülyesége, és Mollyval együtt szabadon távozhatunk. Ha magukkal hozzák őt is, akkor barátja mindenképpen észreveszi. Csak ehhez az kellett volna, hogy mi érjünk oda hamarabb, na mindegy. Megoldjuk így is. Leparkoltunk, majd rohantunk is befelé. Szinte üres volt a hely, mit vár az ember hétfő hajnalban? Miután szétváltunk, akkor esett le; fogalmunk sincs, merre kell találkoznunk.
- Ez így érdekes lesz. - húztam el a számat.
- Mi itt vagyunk, keressenek meg ők! - fonta össze karjait Sam.
- Miért vagy dühös? - kérdeztem. Éreztem, hogy valamiért mérges.
- Képezz ki egy tehetségtelen embert, majd megtudod. - mondta. - Kamuztam, így kapta meg az engedélyt. Nem mondd el neki, légy szíves, úgy tudja kitűnően végzett.
- Segítségünkre lesz még, hidd el! - mondtam. - Most is! Ki figyelné az állatkertet, ha nem lenne?
- Mondjuk én... - felelte a srác. Ott a pont!
- Jó, végül is nem tudhatjuk. Nem szeretném felidegesíteni magamat, keressük meg azt a libát, aztán tűnjünk el innen!
Össze-vissza bóklásztunk, de semmi. Jókor jöttünk, ezt az időpontot adta meg.
- Szerintem keressük az állatsimogatóban. - javasoltam vigyorogva.
- Eric, te hülye vagy... - dörzsölte a homlokát Sam. - Most komolynak kéne lenned! Meglátszik ez az egy év. - sóhajtotta.
- Figyelj! Én csak próbálom oldani a feszültséget! Tisztában vagyok vele, hogy milyen komoly a helyzet. Meg akarom találni Mollyt, rá akarok jönni, mi folyik itt, miért rabolnak el lányokat, és hogy mi a fenét akarnak tőlem. - magyaráztam.
- Srácok, mintha őket látnám a majomházban! - szólalt meg Danny, a walky-talky-n keresztül.
- Odamegyünk! - feleltem, aztán leraktam a készüléket.
- Hol vannak a majmok?
- Neked kéne tudni, hiszen a te rokonaid. - vonta meg vállát Sam. Ez nem volt valami kedves.
Ügyesen találtam egy táblát, ami mutatta az irányt. Kilenc óra múlt, már rég találkoznunk kellett volna a lánnyal, de olyan nehéz tájékozódni ebben az állatkertben. Miért pont idejöttünk? Ez még mindig nem világos számomra. Belöktem az ajtót, majd beszaladtam a házba.
- Hahó, van itt valaki? - kiabáltam. Egyre jobban aggódok, hol vannak az emberek? Senkivel nem találkoztunk út közben, itt sincs senki. Készülnek valamire...
Kopogtatásra lettem figyelmes. A hátam mögül jött. Gondolom valamelyik majom felfigyelt rám, azért kopog. Aztán megfordultam:
- Danny, te mi a francot keresel odabent? - néztem nagy szemekkel a srácra, mire Sam is odajött. Láttuk, hogy beszél hozzánk, de valószínűleg hangszigetelt az üveg, mert semmit nem hallottunk. Végül feladta, és mutatta, hogy forduljunk meg. Így is tettem: szembe kerültem a végzetemmel:
- Elkéstetek. - állt előttem a lány. Napszemüvegben, nyaka és szája köré sál volt tekerve, nehogy megtudjam ki ő. Igen, ez a szituáció ismerős, volt részem hasonlóban.
- Csak pár percet, azt is azért, mert nem tudtuk hova jöjjünk! - feleltem.
- Ennek súlyos következményei lesznek, Eric! - csóválta a fejét. - Kérem a CD-t! - nyújtotta a kezét.
- A hangot nem tudtam rá felvenni, de elénekelem bármikor! - adtam át a lemezt.
- Újabb mínusz pont... - nyitotta ki a tokot. - Halljuk! - rakta a magnóba, amit eközben álruhás segédje hozott. Ami a legjobban fáj, hogy felismertem cinkostársát. Maja...
El is indította, majdnem elfelejtettem elkezdeni a dalt. Csak az a helyzet, hogy nem ugyanolyan annak énekelni, akit szeretsz, mint egy vadidegennek, aki zsarol. Ezért nem sikerült úgy, ahogy képzeltem.
- Ez borzasztó volt... - közölte.
- Ne haragudj, csak nem vagyok valami jó passzban. - suttogtam zavartan.
- Oké, ennyi elég volt. Így is nagyot csalódtam benned. - vágta a fejemhez. - Menjünk srácok. - intett a társainak.
- Mollyval mi lesz? - szólalt meg hirtelen Sam. A lány megtorpant, és utoljára visszanézett.
- Még gondolkodom rajta... - mondta, aztán otthagyott minket.
Egy kicsit most összetörtem. Nem megy ez már nekem. De hiszen reggel még olyan jó volt! Wandával énekeltem, élveztem az egészet, pont úgy, mint régen. Ez a mostani pedig katasztrófa volt, ahogy Miss Ismeretlen is mondta. Hamis volt, tévesztettem szöveget, néha dallamot is. Mi történt?
- Eric... - tette a vállamra kezét Sam. - Megoldjuk, oké? Ez csak egy kis megingás volt.
- Nem értem, hogy akkor otthon még miért tudtam jól. - húztam el a számat.
- Volt inspirációd, akinek énekeld a dalt. Ő nem a te embered. - vonta meg a vállát. - Ne foglalkozz most ezzel! Menj haza pihenni. Mi pedig figyeljük merre császkálnak a nyomkövetőn keresztül, amit az egyik emberke zsebébe rejtettem. - mosolyodott el.
Profi. Tényleg az...
- Vele mi lesz? - kérdeztem, majd az éppen pantomimező Danny felé böktem.
- Megbeszélem vele. Ha kialudtad magad, holnap gyere be a központba, és kidolgozunk valamit. - mondta.
Egy aprót bólintottam. Felvettem a földről a ledobott CD-t, aztán zsebre raktam. Egyszer még hasznát vehetem. Intettem barátomnak is, aki nem értette mi folyik idekint, ezért csak a fejét kapkodta. Sam megpróbálta kiszabadítani, én meg hazaindultam. Nem sokat gondolkodtam út közben, üres fejjel száguldottam végig a főúton. Csodálkozom, hogy nem ütköztek neki senkinek. Nagyon rossz előérzetem van, mostanában pedig tényleg történik valami, ha ezt a különös bizsergést érzem a gyomromban. Úgy gondoltam lefekszem barátnőm mellé, alszunk egy jó nagyot, holnap pedig újult erővel kezdünk bele a munkába... de ez nem jött össze.
- Megjöttem! - kiabáltam, majd ledobtam a kulcsokat.
Lehet, most ezzel felébresztettem a lányt, de szükségem van rá, beszélnünk kell. Felbaktattam a lépcsőn, elvégeztem szokásos dolgaimat: megfürödtem, átöltöztem, fogat mostam. Aztán bementem a sötét hálóba, és végigfeküdtem az ágyon. Elfáradtam, nagyon...
- Wanda! - nyúltam át a másik térfélre, hogy felébresszem barátnőmet. Majd ijedtem kapcsoltam fel a kis lámpát.
- Wanda!!! - kiáltottam, miközben az üres ágyra meredtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése